MST kezdőlap     MST történet     Alapszabály     Szakosztályok     Tisztségviselők     Örökös tagok     Tagság     
   Hírek, dokumentumok     Rendezvények     Etikai Kódex     Keleti Károly Emlékérem     Keleti Károly Pályadíj     

MST története   (aktualizálva: 2007.01.02.)

Dr. Gyula Ferenc a Statisztikai Szemle 1990.10. számában megjelent tanulmánya alapján összeállította: Oros Iván

1. ELŐZMÉNYEK

A magyar hivatalos statisztika 1867. évi megszervezése után a tömörülés igénye gyorsan felmerült. Először a statisztikát segítő és ellenőrző bizottságok formái alakultak ki és ezek a későbbiekben is számos változás után mind a mai napig fennmaradtak. Ez a felismerés már Csengery Antalt 1860-ban arra indította, hogy felvesse a Magyar Tudományos Akadémia kebelében működő „statisztikai bizottság” létesítésének gondolatát.

Hasonlóképpen az együttműködés előzményének tekinthető az önálló magyar hivatalos statisztikai szolgálat megalapításakor a Keleti Károly által létrehozott első Országos Statisztikai Tanács.

A Központi Statisztikai Hivatal 1871 és 1911 közötti munkásságával foglalkozó kötet már akkor utalt a Tanács „társasági” szerepére, amelynek megszűnésével kapcsolatban kijelentette: „A tanácsnak arra a hivatására ugyanis, hogy fölkeltse és fönntartsa az érdeklődést a hivatalos statisztika iránt…. nem volt sokáig szükség…”

A fejlődési pályák gyakran párhuzamosan haladnak. A közgazdasági gondolkodás ugyanebben az időben terjedt el mind szélesebb körben. Az 1872. évi első közgazdasági gyűlés után két évtizeddel 1894-ben alakult meg a Magyar Közgazdasági Társaság. A közgazdasági élet fejlődésének ebben a szakaszában számos statisztikus is részt vett (pl. Keleti Károly, Csengery Antal, Kautz Gyula stb.).

A Közgazdasági Társaság létrejöttét követően tizenkét szakosztály alakult. Ezek közül a Statisztikai Szakosztály mindig fontos szerepet játszott. 1895 elején tartott első ülésén Jekelfalusy József elnökölt (titkárok: Vizeker [Vizaknai] Antal és Fenyvessy József). A bevezető elnöki programot adó beszéd után Hajdú László tartott előadást az agrárstatisztika reformjáról, belefoglalva az 1895. évi mezőgazdasági összeírás tervezetét.

A Statisztikai Szakosztály lényegében az első világháborúig folytatott aktív tevékenységet a Társaságon belül. A Magyar Közgazdasági Társaság Értesítője, majd a Közgazdasági Szemle számos cikke bizonyítja ezt.

Önálló statisztikai társaság alapításának gondolata már ebben az időben is felmerült a statisztikusok körében. A külföldi statisztikai társaságok példája, eredményes működése hatással volt a magyar statisztikusokra és egy önálló társaság megalakításának gondolata az első világháború előtt több ízben is felmerült. Érdekes, hogy ebben az időben osztrák részről egy osztrák-magyar statisztikai társaság megalapítását javasolták, de feltehetően a háború kitörése volt az, ami - mint annyi más jelentős kezdeményezésnek ennek is megakadályozta megvalósítását.

A magyar statisztika iránti növekvő igény, a munka színvonalának emelkedése a statisztikával foglalkozók valamilyen formában való tömörülését sürgette.

2. Az önálló társaság működésének első szakasza (1933-1949)

2.1. A megalakulás körülményei

A Magyar Statisztikai Társaságot 1922. június 22-én alapították. Ezt az aktust a belső igények mellett a Trianoni Békeszerződés nyomán bekövetkezett külső hatások is siettették.

A Külügyminisztérium 1921. márciusi leirata szerint „…a külügyminiszter a m. kir. központi Statisztikai Hivatal figyelmébe ajánlja a statisztika külföldi szerveivel való kapcsolatok újrafelvételét és lehető mélyítését, mert a felvilágosító munka, amely hivatva van eloszlatni a külföldön a rólunk alkotott rossz véleményt és helyes megvilágításban mutatni be országunk helyzetét, talán a statisztika útján a tudományos statisztika nemzetközileg szervezett hálózatán keresztül érheti el a legszebb eredményeket".

A konkrét megoldásra vonatkozó több javaslatot is tartalmazó fontos leirat megtárgyalására Szabóky Alajos, a Hivatal igazgatója értekezletet hívott össze, amelyen rajta kívül Buday László egyetemi tanár, a hivatal korábbi igazgatója, Bánlaky Adorján aligazgató, Laky Dezső min. osztálytanácsos (KSH), Berevich Zoltán min. osztálytanácsos (Külügym.) és Elekes Dezső min. s. fogalmazó vett részt. A javaslat megoldására a Külügyminisztérium egy nemzetközi osztály felállítását, továbbá francia nyelvű (külföld számára) és magyar nyelvű (belföld számára) folyóirat kiadását, külföldi könyvek, folyóiratok figyelését stb. ajánlotta.

Szabóky Alajos jól látta, hogy e kényes feladat megoldására (többek között például külföldi magyar vonatkozású, esetleg ellenséges beállítottságú publikációk nyilvántartására, az illetékes szervek tudomására hozatalára) a politikamentességre és tudományos objektivitásra törekvő Hivatal nem vállalkozhat. Felszólalásában a külföldi szakirodalom figyelemmel kísérését a Hivatal nevében elvállalta, de helyesebbnek látta volna, ha a kívánt folyóirat kiadásáról is - minden hivatalos vagy félhivatalos látszat elkerülése céljából - a Statisztikai Hivataltól teljesen függetlenül működő - statisztikai társaság gondoskodnék.

A vita során Buday László amellett foglalt állást, hogy valóban szükséges lenne statisztikai társaság megalakítása, amely a tervezett francia nyelvű folyóirat számára is biztosítaná a „semleges égisz"-t.

Szabóky elnöki összefoglalójában ismételten állást foglalt egy statisztikai társaság létesítése mellett, amely mint mondotta: „… a statisztika tudományos művelése mellett a nemzetközi statisztikába való szorosabb bekapcsolódást s a külföld felvilágosításának célját is szolgálja. Az utóbbi cél előmozdítására ez a társaság egy folyóiratot adna ki, amely elsősorban a külföldi propaganda fontos feladatait szolgálná. Emellett esetleg egy magyar szakfolyóiratot is kiadna".

Ugyanezen év decemberében tartott tanácskozáson már eldöntött kérdés volt a társaság megalapítása, és úgy határoztak, hogy a társaság egy francia nyelvű folyóiratot ad ki. Szabóky a Hivatal részéről ígéretet tett a folyóirat költségvetési támogatására. A magyar nyelvű szakfolyóirat kiadását a szervezők a Központi Statisztikai Hivatalnál látták helyénvalónak. Ezzel megvalósult a Statisztikai Szemle indítása is.

Buday László javaslatot tett a Társaság megalakításának menetére. Ennek értelmében szervezőbizottságot választottak. Ebben helyet kaptak a Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) magyar tagjai: Földes Béla ny. miniszter, Vargha Gyula államtitkár, Thirring Gusztáv, a Fővárosi Statisztikai Hivatal igazgatója, Fellner Frigyes, egyetemi ny. r. tanár, Teleszky János ny. miniszter, továbbá a statisztikát oktató professzorok: Kenéz Béla, Balázs Károly, Bud János, Buday László, Laky Dezső, Illyefalvy Géza, a Magyar Tudományos Akadémia részéről Kovács Alajos levelező tag, a Központi Statisztikai Hivatal képviseletében Szabóky Alajos, Bánlaky Adorján, illetve Pikler J. Gyula.

Buday véleménye szerint a külfölddel való érintkezés „bensőbbé tétele” szempontjából nagy a jelentősége a külföldi tiszteletbeli tagok megválasztásának.

A lépésről lépésre módszeresen előkészített alakuló értekezletre 1922. június 22-én került sor a Központi Statisztikai Hivatalban. A Szabóky Alajos elnökletével lezajlott gyűlésen, amelyen a már említetteken túl megjelent Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Zawadowaki Alfréd, a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke, Heller Farkas közgazdász professzor is és számos más neves személyiség.

Az ülésen Teleszky János hozzászólásában azt javasolta, hogy a Statisztikai Társaság, mint a Magyar Közgazdasági Társaság Szakosztálya alakuljon meg. Földes Béla ezzel nem értett egyet és rámutatott arra, hogy Teleszky javaslata helyes lenne, ha „… csupán közgazdasági statisztikáról lenne szó. De vannak igen jelentékeny ágai, amelyek nem bírnak azzal a jelentőséggel. A Közgazdasági Társulat csak gazdasági statisztikával foglalkozhat, de a Társaság a többi statisztikával is, sőt kell is hogy foglalkozzék. Az orvos, a bíró, a közigazgatási férfiú és a tanférfiú egyaránt érdekelve van. A választási statisztika szintén nem tartozik a gazdasági statisztikába. Itt van a sok matematikus...". Vita után az értekezlet kimondotta a Társaság megalakítását és a résztvevők megválasztották a szervezőbizottság tagjait.

A következő előkészítő ülésen, amelyet 1922. augusztusában tartottak, Buday Lászlót az első rendes közgyűlésig terjedő időszakra ideiglenes elnökké, Dobrovits Sándort pedig ideiglenes titkárrá választották, és ugyanakkor tagválasztásra is sor került. A Társaság tagjává többek között Teleki Pált, Klebelsberg Kunót és Czettler Jenő, Heller Farkas, Navratil Ákos közgazdász professzorokat választották.

Az 1922. októberében és decemberében ismét választásokat tartottak, és tovább növelték a taglétszámot. A taggá választáshoz a szavazásra jogosultak kétharmadának támogatására volt szükség, amit a jelentkezők nagy számára tekintettel nehéz volt elérni. Minthogy az ajánlók ajánlásukat fenntarthatták, a kimaradt személyekre a következő ülésen ismét szavaztak. Ezen a decemberi ülésen választották taggá Bethlen Istvánt és Angyal Pált, Gerevich Zoltánt, Kogutowicz Károlyt.

Az értekezleten szóba kerültek a Társaság pénzügyi problémái, amelyeket elsősorban a korona elértéktelenedése okozott.

Az első évi rendes közgyűlést már a következő évben megelőzte egy előkészítő tanácskozás, amelyen döntöttek az első közgyűlés napirendjéről és elhatározták, hogy azt követően ünnepi ülést is tartanak. Ez a módszer, azaz az évi rendes közgyűlést előkészítő ülés rendezése később állandó gyakorlat lett választmányi ülés formájában.

Az első évi rendes közgyűlésre 1923. május 23-án a Nemzeti Múzeumban került sor. A közgyűlés kimondta a Társaság végleges megalakulását, jóváhagyta az alapszabályt, és megválasztotta a vezetőséget. Az elnök - három évre - egyhangú szavazattal Buday László lett, alelnök Thirring Gusztáv, titkár Dobrovits Sándor. Megválasztották a számvizsgáló bizottságot és a pénzügyi bizottságot (ennek feladatait később a számvizsgáló bizottság vette át).

Tiszteletbeli tag választására is sor került: Földes Béla személyében választották az első belföldi tiszteletbeli tagot, és az első külföldi tiszteletbeli tagokat.

A közgyűlésen Buday László elnöki megnyitójában a Társaság fontos feladatként jelölte meg az országban különböző helyeken folytatott statisztikai munka színvonalának emelését. Rámutatott arra, hogy a Központi Statisztikai Hivatalon és a Székesfővárosi Statisztikai Hivatalon kívül statisztikát készítenek különböző érdekképviseletek és egyes közigazgatási ágak is. Bár, mint mondta elsősorban a közigazgatási szervek adatgyűjtő munkáját „… úgy a szakszerűségnek, mint a költségkímélésnek és végül a közönség zaklatása elkerülésének szempontjából a Központi Statisztikai Hivatalhoz kell terelni, mégis maradnak szervek, amelyek …. saját céljaikra statisztikát állítanak elő a hozzáértésnek több-kevesebb mértékével…” Úgy vélte, ezeket be kell vonni a Társaság tagjai közé, hogy „… itt a szakszerűség… beléjük itatódjék…”.

A Társaság népszerűsíthet olyan terveket, elgondolásokat, amelyek megkönnyítik az adatgyűjtések előkészítését, tehet olyan javaslatokat, amelyeket a Statisztikai Hivatal is szívesen lát, de nem kezdeményezhet, sürgethet felvételeket, amelyeket a Hivatal esetleg hátrább sorolt, mert munkarendjét úgy határozták meg.

Elismerve az egyetemi statisztikai oktatás magas színvonalát, úgy vélte, történhetnek olyan változások, amikor a Társaságnak hallatnia kell szavát az egyetemi statisztikai tanszékek betöltésénél is, hogy a legmegfelelőbb ember kerüljön a katedrára „…olyan, aki a statisztika jelentőségét úgy átérzi, mint mi, és ezt az érzését a fiatalságba úgy át tudja vinni, mint a mai érdemes tanári kar…".

Végül állást foglalt a történeti statisztikai kutatások, a régi adatok, feljegyzések felkutatása és összegyűjtése mellett. Véleménye szerint az ilyen tudományos kutatások alapján készült tanulmányok kiadója is a Társaság lehet.

Az elhatározott programnak megfelelően a közgyűlést követően megtartották az első ünnepi ülést is, amelynek a Magyar Tudományos Akadémia adott helyet. Buday László elnöksége mellett Laky Dezső tartott megemlékezést Schwartner Mártonról, halálának 100 éves fordulója alkalmából. Földes Béla ünnepi előadásában a kisebbségi jogok védelméről és a nemzetiségi statisztikáról szólt.

A megalakulást követően a Társaság működése nagy lendületet vett, egymást követték a székfoglaló és előadó ülések. A megalakulástól 1932. végéig tartott 90 ünnepi és előadó ülésen 125 előadás hangzott el.

2.2. Szervezeti kérdések

Az első közgyűlésen elfogadott alapszabály a Társaság célkitűzéseit a következőképpen fogalmazta meg: „a statisztika működése és az idevágó ismeretek terjesztése; különösen a magyar közállapotok statisztikai úton való feltárásának, tanulmányozásának és úgy az országban, mint külföldön való ismertetésének előmozdítása."

E célkitűzések megvalósításának eszközeit az alapszabály a megfelelő publikációs tevékenységében (magyar vagy idegen nyelvi folyóirat és egyéb kiadványok megjelentetésében), felolvasó és vitaülések tartásában, pályatételek kiírásában (és jutalmazásában) a bel- és külföldi társaságokkal való kapcsolatok felvételében és ápolásában, könyv- és irattár létesítésében jelölte meg.

A Társaságnak egyaránt tagjai lehettek magyar és külföldi állampolgárok. A magyar tagok lehettek tiszteletbeli, rendes, alapító és pártoló tagok, míg a külföldiek sorából csak tiszteletbeli tagok voltak választhatók.

Az alapító és pártoló tagokat a Társaság támogatói közül vették fel (ezek belföldi jogi személyek is lehettek), számuk nem volt korlátozva, de szavazati joguk nem volt. Az alapító tagok egyszeri anyagi hozzájárulásának nagyságát, illetve a pártoló tagok évi tagsági díját a közgyűlés állapította meg.

A Társaság rendes tagjai a Társaság ülésein szavazati joggal rendelkeztek, tagsági jogaik gyakorlására azonban csak „székfoglaló” előadás után voltak jogosultak. (A székfoglalót megválasztásuk után 2 éven belül kellett megtartani.)

A tiszteletbeli tagokat a statisztika művelése és fejlesztése terén „érdemeket szerzett férfiak" sorából választották. A magyar tiszteletbeli tagokat a rendes tagok közül választották, s számuk az ötöt nem haladhatta meg.

A rendes tagok számát 120 főben állapították meg, a Társaság létszáma tehát korlátozva volt.

A tiszteletbeli és rendes tagok tagdíjat nem fizettek. A Társaság jövedelmeit az alapító tagok egyszeri, a pártoló tagok évi tagdíja és a Journal előfizetési díjai jelentették. Ez az összeg azonban igen csekély volt, a Társaság támogatásra szorult. A legjelentősebb támogatást a Központi Statisztikai Hivatal nyújtotta: a titkársági, fordítói, korrektúra stb. munkákhoz munkaerőt adott, biztosította a meghívók sokszorosítását, vállalta a postai és nyomdaköltségeket, helyiségeket stb. bocsátott rendelkezésre. Thirring Lajos a Hivatal révén kapott állami támogatás összegét (1940-ben) 13000 pengőre becsülte, 1941-től Dobrovits Sándor a Hivatal elnöke (a Társaság volt első főtitkára) a hivatali támogatás évi összegét 10000 pengőben állapította meg, amit ettől kezdve a Társaság közvetlenül kézhez kapott.

Voltak a Társaságnak más támogatói is: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, továbbá egyes években a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Bank, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete (TÉBE) stb. Néhány éven át jelentős segélyt adott a Társaságnak Budapest Székesfőváros is.

A Társaság az ügyeit a közgyűlés, a tisztikar, a választmány és a bizottságok útján látta el. Évente tartottak közgyűlést („rendes évi közgyűlés”), kivételes esetekben rendkívüli közgyűlésre is sor került. A közgyűléssel együtt vagy nem sokkal utána, ünnepi ülést is rendeztek, amelynek többnyire valamelyik vidéki város volt a székhelye.

A Társaság tisztikarát az elnök, az alelnök, a főtitkár, a titkár, a pénztáros, az ellenőr és a számvizsgáló bizottság 3 tagja alkotta.

A választmányban helyet kaptak a tisztikar tagjai - kivéve a számvizsgáló-bizottságot - továbbá a volt elnökök és alelnökök, a szakosztályok (intézetek) elnökei és a közgyűlés által választott 12 rendes és 3 póttag. A rendes és póttagokat 3 évre választották és évente egyharmaduk (az első két évben sorshúzás útján) kivált.

A közgyűlés és a választmány általában nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozta határozatait.

A választmányi üléseken készítették elő az éves programot. Itt vitatták meg a közgyűlés tárgysorozatát, az ünnepi ülés helyszínét (társadalmi programjait), az ünnepi előadás témáját, előkészítették a tagválasztásokat, az esetleges alapszabály-módosítást stb. Kezdetben évente többször is ülésezett a választmány, később csak szükség szerint.

Minden évben (az év első felében) tartottak közgyűlést, és minden évben sor került egy ünnepi ülésre is (a 22-ből 14 esetben vidéken) általában a közgyűlést követően.

Az ünnepi ülések a tagok számára tartott „zárt” közgyűléssel szemben „nyílt” tudományos ülések voltak. Napirendjükön a kezdetben elképzelt egy ünnepi előadással szemben három előadásra is sor került.

1926-tól a többnapos ünnepi ülések vándorgyűlés formát öltöttek és vidéki nagyvárosokban kerültek megrendezésre. Ez alkalmat adott a vidék érdeklődésének felkeltésére. Ennek érdekében egyrészt az előadások megválasztásával, másrészt egyéb üdvözlő beszédek, köszöntők formájában is utaltak a helyi vonatkozásokra. 1927-től kezdve a Magyar Statisztikai Szemle egy, később több cikket szentelt az ünnepi ülés színhelyét nyújtó városnak. Ezek a Szemle-számok (illetve a cikkek különlenyomatai) kiválóan alkalmasak voltak az érdeklődés, a statisztika népszerűsítésére. Az ünnepi ülések fényét nagymértékben emelte egyrészt a jól megválasztott előadó személye, másrészt, hogy azokon a minisztériumok, egyetemek, városi és megyei szervek, tudományos intézmények, társulatok stb. is képviseltették magukat.

A szervezeti kérdéseknél kell megemlékezni a Társaság Demográfiai Szakosztályáról és intézetéről, az Államtudományi Intézetről.

A külföldön élő magyarság és a közép-európai államok problémái tanulmányozásának gondolata volt tulajdonképpen az indítéka - a magyarországi népesedési kérdések beható tanulmányozásának szükségessége mellett - a Társaság Demográfiai Szakosztálya megalapításának 1924-ben. A téma művelése azonban meghaladta a Szakosztály lehetőségeit. A Szakosztály nem volt képes figyelmét a Magyarország területén kívül élő magyarság helyzetének, demográfiai viszonyainak tanulmányozására fordítani. A kérdés megoldására 1925-ben Gerevich Zoltán felvetette egy tudományos intézet létesítésének szükségességét. A gondolatot, amely tulajdonképpen Teleki Páltól származott, a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium is támogatta. 1926-ban elfogadták az Intézetnek a Társaság szakosztályaként való felállítását. Az Intézet kezdetben adatgyűjtéssel foglalkozott (1943-ban már körülbelül 900000 adatnyilvántartó cédulával rendelkezett), majd fokozatosan rátért a feldolgozó munkára. Jelentések, tanulmányok, térképek készültek az Intézet munkakörébe utalt problémákról.

Az Intézet felállításával egyidejűleg kimondták, hogy az Intézet létesítése nem változtathat azon, hogy a Magyar Statisztikai Társaság működése objektív, tudományos, politikamentes maradjon.

Az Államtudományi Intézet az elnöki nyitó hatáskört betöltő Teleki Pál miniszterelnök halála után kivált a Társaság kebeléből és a Gróf Teleki Pál Tudományos Intézet része lett.

A szervezeti kérdések lezárásaként röviden bemutatjuk a Társaság tisztikarát és tagságát.

A Társaság első két elnökéről (Buday László, Thirring Gusztáv) már volt szó. Thirringet Kenéz Béla egyetemi tanár, őt Kovács Alajos, a Hivatal elnöke, majd Balás Károly közgazdász professzor, Laky Dezső egyetemi tanár, végül Bud János egyetemi tanár követte.

Az 1923 és 1949 közötti években tevékenykedő 18 alelnök között találjuk Czettler Jenő egyetemi tanárt, Illyefalvy Lajost a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal igazgatóját, Surányi-Unger Tivadar közgazdász professzort és Thirring Lajost, aki ezt a tisztséget az utolsó ciklusban (1946-1949) töltötte be.

Főtitkár négy volt: Dobrovits Sándor (1922-1932), Elekes Dezső (1932-1943), Thirring Lajos (1943-1946) és Barsy Gyula (1946-1949). Valamennyien a Hivatal munkatársai voltak, ami Thirring Lajos szerint nagyon hasznos volt „… sok éves vezetői gyakorlatuknak, tapasztalatuknak és … támogatásuknak a Társaság sokat köszönhetett".

A titkárok között találjuk többek között - Andreich Jenő egyetemi tanár, Bene Lajos fővárosi statisztikai hivatali főjegyző és Kádas Kálmán egyetemi tanár nevét.

A Társaság kebelén belül működő Népességtudományi Csoport létrehozója és elnöke 1936 és 1946 között Balás Károly és utána Schneller Károly egyetemi tanár volt. A titkári teendőket kezdettől fogva Thirring Lajos látta el.

A Társaság tagjai sorában túlsúlyban voltak a Hivatalon kívüliek. A statisztikai tudományt és a társtudományokat 69 (51 %) egyetemi tanár képviselte.

A Társaság rendes tagjainak átlagos életkora 56 és fél év volt, ami érthető, ha figyelembe vesszük a Társaság akadémikus jellegét (a zárt létszámot, a kötelező székfoglalót és a tudományos munkálkodás követelményét, akár a statisztika termelője, akár fogyasztója volt a belépni szándékozó személy).

2.3. Tudományos tevékenység

A Társaság érdemi munkáját, munkásságának tudományos színvonalát az előadások és a publikációk bizonyítják.

A Társaság 26 éves működése során (a szakértekezletek nélkül számítva) a különböző típusú üléseken 241 előadás hangzott el. Ezek zömét és az írásban benyújtott tanulmányok nagy részét közölte a Magyar Statisztikai Szemle és a Társaság folyóirata, a Journal.

Az elméleti statisztikai előadások, illetve tanulmányok közül kiemelésre érdemesek Altenburger Gyula előadása a matematikai statisztika problémáiról, Jordán Károly tanulmányai a matematika szerepéről a statisztikában, a statisztikai számsorok trendjének meghatározására kidolgozott, akkor újszerű módszerről (amelynek külföldön is visszhangja volt), az átlagok, a megközelítés, a differenciaszámítás kérdéseiről, Theiss Ede, Szél Tivadar dolgozatai a korrelációszámítás témaköréből, Vargha István előadása az indexszám-problémákról, Sipos Sándor előadása a konjunktúrakutatás külföldi módszereiről, valamint a konjunktúravizsgálatokhoz szükséges árstatisztikai rendszerekről.

Számos előadás vizsgálta a statisztika kapcsolatát valamely más tudománnyal. Így például Kováts Ferenc a statisztika és a történelemtudomány, Teleki Pál a statisztika és a földrajztudomány, Surányi-Unger Tivadar a statisztika és a közgazdaságtan, Bozóky Ferenc a statisztika és a szociológia, Földes Béla a statisztika-szociometria-társadalmi statisztika, Fáy Aladár a statisztika és a biológia, Kőrösy Kornél a fizikai statisztika és a biológiai statisztika (biometria) kapcsolatát tárgyalta. Ide sorolhatók azok az előadások, amelyek a statisztika szerepét mutatták be a társadalmi-gazdasági élet különböző területein. Így például Gerevich Zoltán előadása a statisztika szerepéről a diplomácia terén, Goldziher Károly előadása a statisztikáról a biztosításügyben, Imrády Béláé a jegybankok munkájában, Neumann Károlyé a vasúti gazdálkodásban, Barabás Endréé a népnevelés területén, Áfra Nagy Jánosé a munkaerő-gazdálkodás szolgálatában, Aujeszky Lászlóé a meteorológiában, Rónai Andrásé a térképek szerepéről a mezőgazdaságstatisztikában.

Sok előadás foglalkozott a népességi-népesedési kérdésekkel. Például Laky Dezső a válásokkal, Kenedy Géza a háborús népesedési problémákkal, Schneller Károly a standard népességgel, a természetes szaporodással, Szél Tivadar a fiúszületési többlettel, a halandósági táblákkal, Balás Károly a népesedés jövőbeli kilátásaival, Thirring Lajos általános népességstatisztikai kérdésekkel és népesedési problémákkal, Kovács Alajos, Gaál Jenő, Szél Tivadar a belső, illetve külső vándormozgalom alakulásával foglalkozott székfoglalójában, illetve előadásaiban.

Több előadás foglalkozott a népszámlálás szervezési kérdéseivel és végrehajtásával (Földes Béla, Kovács Alajos, Mozolovszky Sándor) a népszámlálás eredményeinek értékelő bemutatásával. Ezek közül kiemelkedő volt Thirring Lajosnak a tanyák, puszták és egyéb külterületi lakott helyek népességével, Móricz Miklósnak a birtokmegváltás, foglalkozás és népsűrűség összefüggéseivel, Sajóhelyi Istvánnak a Földbirtokosok nemzetiségi és felekezeti megoszlásával foglalkozó előadása.

A társadalomstatisztika körébe sorolhatók Balogh Andrásnak cselédkérdésről, Andor Endrének a munkanélküliség elleni küzdelemről, Bernát Istvánnak az elválásokról és az öngyilkosságokról, Pogány Ferencnek a népoktatásügyi politikáról, Thirring Gusztávnak Budapest háztulajdon-statisztikájáról, Mozolovszky Sándornak a lakóház-építkezésekről, Pezenhoffer Antalnak az egyke és a nagybirtok problémájáról, Földes Bélának az anyagi és társadalmi helyzet és a népesedés kapcsolatáról, Bortvay Györgynek a dolgozó nők szociális helyzetéről és munkaviszonyairól, Szél Tivadarnak a szeszfogyasztás és az iszákosság kérdéseiről, Kovács Ábrahámnak Budapest lakosságának szociális helyzetéről szóló előadása.

A gazdaságstatisztikai előadások közül a társaság munkájának áttekintése - megismerése érdekében kiemeljük Heller Farkasnak a gazdasági válság okairól, Elekes Dezsőnek a világgazdasági válság statisztikai képéről, Szabóky Alajosnak Magyarország 1923. évi külkereskedelmi mérlegéről, Kresz Károlynak, Nyulászi Jánosnak a hitelviszonyokról, Szőnyi Gyulának a pénzintézetekről, Kertész Bélának a költségvetési előirányzatokról, Laky Dezsőnek a részvénytársaságok statisztikájának tanulságairól, Kovács Norbertnek a mezőgazdasági és ipari munkabérekről, Konkoly Thege Gyulának a földbirtokok és mezőgazdasági üzemek statisztikai összeírásáról, Szalay Zoltánnak az 1941. évi népszámlálással együtt végrehajtott általános iparstatisztikai összeírás első eredményeiről, Kádas Kálmánnak az emberi munka termelékenységének a magyar gyáriparban végzett statisztikai vizsgálatáról, Neubauer Gyulának a magyar nemzeti vagyon és jövedelem nagyságáról, megoszlásáról és adóterhéről, Matolcsy Mátyásnak az adóteher-megoszlás jövedelemkategóriák szerinti vizsgálatáról tartott székfoglalóját, illetve előadását.

Természetesen elhangzottak előadások a statisztika más területeiről is, voltak: nemzetiségi, egészségügyi, sajtó-, bűnügyi, történeti stb. statisztikai előadások, és voltak emlékelőadások is. (Megemlékezés Fényes Elekről, Keleti Károlyról, Klebelsberg Kunóról, Buday Lászlóról, Thirring Gusztávról, Fáy Andrásról, Földes Béláról, Fellner Frigyesről, Kenéz Béláról, külföldi vonatkozásban Quetelet „Physique Sociale”-járól megjelenésének 100. évfordulója és Malthusról halálának szintén 100.évfordulója alkalmából.)

Meg kell emlékezni néhány olyan ma is különösen időszerű előadásról, amelyek a statisztika fontos szerepéről szólnak a kormányzati döntésekben és a statisztika ma is sokat vitatott függetlenségének kérdésével, a statisztikai munka tudományos jellegével, a statisztikai hivatallal, mint tudományos intézménnyel és a hivatalos statisztikai szolgálat újabbkori fejlődésével foglalkoznak. Elsősorban Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter ünnepi előadásáról van szó, amelyet 1925. május 15-én tartott a Társaság harmadik ünnepi ülésén.

Az előadó kultúrpolitikája fő vonásainak vázolása után rámutatott arra, hogy Európa szerte egyre inkább a statisztikai hivatalokra hárul az a feladat, hogy „… a nemzeteket valódi helyzetükről szigorú tárgyilagossággal és teljes őszinteséggel tájékoztassák". Ehhez a hivatalok függetlenségére van szükség. Így folytatta: „Éppen a legutóbbi hetek politikai történetéből tudjuk, hogy Franciaországban a Herriot-kabinet azért bukott meg, mert a francia szenátus nem tartotta megengedhetőnek, hogy a kormány a Nemzeti Jegybank által kibocsátott statisztikára befolyást gyakoroljon. Nézetem szerint - mondotta - megengedhetetlen beavatkozás lenne a kormány részéről, ha a statisztikai hivatalt adatok elhallgatására, vagy azoknak céltudatos csoportosítására, beállítására akarná rábírni". Éppen ezért ajánlotta, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnak ugyanolyan garanciális panaszjogot kellene adni, mint amilyennel a törvényhatóságok bírnak alkotmányos önállóságuk, autonómiájuk védelmére, illetve amilyennel bír Gyűjteményegyetem Tanácsa a közigazgatási bíróság előtt „… bírói jogvédelem alá kellene helyezni - folytatta Klebelsberg Kunó - a Statisztikai Hivatalnak azt a jogát, hogy az ország közállapotairól teljesen szabadon tájékoztassa a nemzetet. Olyan kormányoknak, amelyek a közügyet becsületesen szolgálják, nincs okuk félni a teljes, leplezetlen igazságtól".

Kifejtette, hogy ugyanolyan tudományos intézménynek tekinti a Statisztikai Hivatalt, mind a Nemzeti Múzeumot, az Országos Levéltárat, és azt szeretné elérni, hogy minden előny, amely ezeket az intézményeket megilleti, kiterjesztessék a Statisztikai Hivatalra is: például a tudományos státus, a külföldi ösztöndíjak, a külföldi tanulmányutak rendszere. Javasolta: „… a kormány nyújtson fokozottabb mértékben módot ennek a kitűnő intézménynek arra is, hogy tagjainak egy része a tudományos statisztika kérdéseivel foglalkozhasson, mondjuk egy tudományos osztály főfeladatként foglalkozhasson a statisztika elméleti kérdéseivel és nemzetközi összehasonlító statisztikával". Majd így fejezte be előadását: „…bármint alakuljon is a Statisztikai Hivatal szervezetének jövője… az intézményben ápolt nagy tradíció biztosítéka marad annak, hogy Statisztikai Hivatalunk a magyar szellemi életnek mindig egyik főtényezője lesz”.

Hasonlóképpen sok érdekes tanulsággal szolgált Dobrovits Sándornak a hivatalos statisztikai szolgálat megszervezésének problémáiról és legújabb szervezeteiről az 1927. április 26-án tartott ülésen elhangzott előadása. Az előadó három fontos kérdést vizsgált:

centralizált vagy decentralizált legyen-e a szervezet;

miképpen biztosítható a szolgálat önállósága az egész állami adminisztrációval összefüggésben;

a kormányzati érdekek kielégítése mellett miképpen hasznosítható legjobban a tudományos és a gyakorlati szempontok érvényesülése.

A feltett kérdéseket, amelyeket ma is sokat tárgyalnak, vitatnak, amelyek a statisztika „örökzöld problémái” sorába tartoznak, Dobrovits Sándor széles körű kutatómunka alapján vizsgálta.

Az első kérdéssel kapcsolatban az volt a véleménye, hogy a megfelelő statisztikai szervezet megválasztását a statisztikai szolgálat célja dönti el. Amennyiben a cél a kormányzati, a tudományos és a gyakorlati tevékenység statisztikai adatokkal való támogatása, előmozdítása, az a szervezet a legjobb, amely e célokra az adatok maximumát nyújtja. A helyes felépítést ő a „vegyes” szervezetben látta.

A szolgálat önállóságának kérdésében - a különböző megoldásokat tárgyalva - a kormányelnöki felügyeletet tartotta a legjobb megoldásnak a szakminiszteri (kereskedelmi, belügyminiszteri) felügyelettel szemben.

A tudományos és gyakorlati körök érdekeinek védelmét a szakemberek fokozottabb mértékű bevonását a statisztikai tevékenységek koordinálására létrehozott statisztikai tanács biztosítja.

Lényeges szerepe van a szolgálat működése szempontjából a statisztikai munkatervnek, amelynek érvénybe lépéséhez az országgyűlés jóváhagyása szükséges.

Az alapos vitát kiváltó előadáshoz számos kiegészítést, javaslatot fűztek hozzá a felszólalók. Laky Dezső például azon a nézeten volt, hogy a statisztikai hivatalnak a Legfőbb Állami Számvevőszékhez hasonló teljhatalmat kell adni. Konkoly Thege Gyula a személyzet képzettségének emelését tartotta igen fontosnak, Altengurger Gyula a nagyobb költségvetési támogatás szükségességét hangsúlyozta.

Nagy érdeklődést váltott ki „A nemzeti jövedelem és az adóstatisztika problémái” címmel tartott ankét is. Ez négynapos szakértekezlet volt 1938-ban, azzal a céllal, hogy a címben felvett módszertani problémák feltárásával és a megoldás lehetséges útjainak bemutatásával a hivatalos statisztika munkáját előbbre vigyék.

Az ankét előadója Szigeti Gyula volt, aki bevezető előadásában elsősorban a szóban forgó számítások vonatkozásaira, a fogalom meghatározás és a számbavétel problémáira hívta fel a figyelmet. Majd neves közgazdászok: Szádeczky Kardos Tibor, Ihring Károly, Varga István, Neubauer Gyula, Vejthey Ferenc, Vargha Imre, Lengyel Géza, Heller Farkas, Matolcsy Mátyás, Surányi-Unger Tivadar, György Ernő, Téri Tihamér, Móricz Miklós fejtették ki véleményüket.

1940. március 12-én és április 5-én a Társaság a Népességtudományi Unió Magyarországi Csoportjával közös szakértekezleten foglalkozott a nemzetiségek számbavételének kérdésével.

A Társaság utolsó szakértekezlete a magyar mezőgazdaság statisztikai kérdései tárgyában 1948. február 27. és április 4-e között több napon át tartott ankét volt. Az előadók elsősorban arra a kérdésre kerestek feleletet, mit vár a mezőgazdasági statisztikától a közigazgatás (Laky Dezső), az agártudomány (Ihring Károly), az elméleti közgazdaságtan (Kádas Kálmán). Bemutatták a magyar általános mezőgazdasági összeírásokat (Szőlősy Zoltán) és a Központi Statisztikai Hivatal mezőgazdasági felvételeit (Horváth Róbert), ismertették a Földművelésügyi Minisztérium mezőgazdasági-statisztikai munkáit (Sibelka-Perleberg Artur), tárgyalták a reprezentatív mezőgazdasági felvételeket (Szentkirályi Miklós), foglalkoztak a mezőgazdasági számtartási statisztika kérdéseivel (Witchen Béla), és a mezőgazdasági kísérleti statisztikával (Telegdy Kovács László).

Néhány szót kell még szólni a Statisztikai Társaság - már többször is említett - folyóiratáról, a Yournal de la Société Hongroise de Statistique-ről. A folyóirat - amelynek alapítása Buday László nevéhez fűződik - fontos helyet töltött be a magyar statisztikai tudomány művelésében, a külföldi tájékoztatásban, a magyar statisztika és statisztikusok külföldi megismertetésében.

A negyedéves folyóirat 1923-tól csak francia nyelven, 1932 után a francián kívül német, angol és olasz nyelven is közölt tanulmányokat. Az anyagot a Társaság tagjainak székfoglaló előadásai és beküldött tanulmányai alkották. A leközölt tanulmányok egy része megjelent a Magyar Statisztikai Szemlében is. Összesen 295 tanulmány jelent meg. A tanulmányok körülbelül 30 százaléka volt eredeti, azaz olyan, amelyet a Journal közölt első ízben, külföldi tiszteletbeli tagok 25 cikkét is közölte a folyóirat.

A Journal 900-1000 példányban jelent meg, és megindulása után hamarosan ismerté vált külföldön is. A Társaság 122 intézménnyel állt cserekapcsolatban, ahová elsősorban a Journalt küldte meg. A Journal elterjedésére mutat, hogy rendszeresen ismertette számos neves folyóirat, például Nemzetközi Statisztikai Intézet Revue-je, a Journal of the Royal Statistical Society, az Allgemeines Statistiches Archiv.

A Társaság publikációs tevékenysége nem merült ki a Journal megjelentetésében. Mint azt korábban említettem, volt a Társaságnak egy Magyar Statisztikai Társaság kiadványai c. sorozata is. A sorozatban 18 kötet jelent meg, egyes köteteket német, illetve angol nyelven adtak ki, egy-egy kötet tanulmányainak nyelve német, francia vagy angol volt, ami szintén segítette a nemzetközi kapcsolatok ápolását.

A Társaság tagjai 1944. március 7-én találkoztak utoljára. Az e napon tartott előadó ülés után legközelebb az 1946. június 17-én tartott választmányi ülésen gyűltek össze újra. 1946-ban csak az évi rendes közgyűlést tudták megtartani, előadó ülés, ünnepi ülés nem volt. 1947-ben kezdődött meg a szokásos társasági munka, amikor az 5 előadó ülés mellett az évi rendes közgyűlést és a szokásos ünnepi ülést is megtartották.

1948-ban egy előadó ülésen és az évi rendes közgyűlésen kívül az említett mezőgazdasági statisztikai szakértekezletre került sor. Ebben az évben az 1946-ban újjáalakult Demográfiai Szakosztály a Népességtudományi Unió Magyarországi Csoportjával közösen több előadást is rendezett, a Társaság azonban ünnepi ülést és további előadói üléseket sem tartott.

1949-ben a Magyar Statisztikai Társaság működése, tevékenysége ténylegesen megszűnt. A fennmaradt jegyzőkönyvek, okmányok között azonban semmiféle hivatalos irat a Társaság feloszlásáról, megszüntetéséről nem található. Barsy Gyulát a Társaság akkori főtitkárát szóban tájékoztatták arról a kerületi elöljáróságon, hogy a társaságot feloszlatták.

A Magyar Statisztikai Társaság fennállásának 27 éve, pontosabban a „zavartalan” 24 éve alatt eredményesen tevékenykedett. Célkitűzéseit, a statisztikai tudomány fejlesztését, a statisztikai ismeretek terjesztését, népszerűsítését, a külföld tájékoztatását sikerrel oldotta meg. A világ számos társaságával, statisztikai hivatalával létesített információs kapcsolatot, az említett folyóirat és kiadványai segítségével eredményesen szolgálta a magyar statisztika megismertetését, a magyar statisztikusok tudományos munkásságának bemutatását külföldi szakmai körökben. Ezzel elismerést, hírnevet szerzett tudományunknak az ország határain túl is.

[vissza]